Dead Space 2

•2011/08/19 • Leave a Comment

“Cross my heart and hope to die, stick a needle in your eye.”

A blogomat a Dead Space beszámolómmal kezdtem, szóval illik írni a folytatásról is🙂 2011 elején adta ki a Visceral Games és az Electronic Arts ezt az állat sci-fi horrort, és nagyon is méltón folytatja a Dead Space sorozatot. A beszámoló mellesleg nem tartalmaz spoilert.

A legnagyobb változások közé tartozik az, hogy a főhős, Isaac Clarke beszél, ezzel sokkal több érzelmet adva a játéknak (bár a DS-ben is megvolt a hangulata a csendnek). Ezen kívül van multiplayer, több szereplő, több előre írt szituáció, szörny, fegyver, hack minigame rendszer, és miegymás.

A DS2 sokkal elborultabb, mint az elődje, sokkal több hangsúly van a tébolyultságon és a hallucinációkon.
A helyszín ezúttal nem egy hajó, hanem egy város a Szaturnusz egyik holdján, a Sprawl. Tartottam tőle, hogy nem lesz olyan izolált és klausztrofóbikus a hangulat, mint a USG Ishimura hajón, de legalább sokkal több féle helyszín van. A zene megint csak BRUTÁL, régi horrorfilmekre emlékeztet (már amennyit láttam), csak úgy, mint a DS-ben, és a könnyesebb jelenetekben is (mert itt abból is több van) remeket alkottak.

Tele vagyunk megint ijesztős jelenetekkel, amit meg lehet szokni és egy idő után még tetszettek is. Ami az erőszakot illeti, van minden a játékban: mutálódás, torokvágás, csecsemő-necromorphok, szemgolyószúrás, repkedő testrészek, meg egyéb ínyencségek, szóval keményebb lett a DS-nél.

Survivalist nehézségi fokozaton játszottam (Casual-Normal-Survivalist-Zealot), és kellően megszaratott itt-ott a game – a lőszerrel és az élettöltőkkel tényleg spórolni kellett, és gyakran kellett szimatolni rejtett cuccok után.

Azt nagyon sajnálom, hogy a játék megjelenése előtt rengeteg gameplay videót néztem, ezek pedig sokszor a legizgalmasabb darabokat ragadták ki, tehát már nem ért akkora meglepetésként, amikor az adott rész jött, szóval kiemelném mindenkinek, hogy ha várnak egy játékot, próbáljanak ellenállni a csábításnak🙂.

A DS2 egy igényes, izgalmas és remek sztorival ellátott játék, ami kielégíti az összes sci-fi horror fanatikus legmélyebb vágyát🙂

Linkek:
Hivatalos oldal

GameTrailers user értékelés: 9.5
Szerintem: 95%

Time of Eve

•2011/07/24 • Leave a Comment

A Time of Eve (イヴの時間, Eve no Jikan) egy 2008-ban készült sci-fi dráma anime OVA Yoshiura Yasuhiro rendezőtől (Aquatic Language, Pale Cocoon …). A történet a nem túl távoli jövőben játszódik, ahol az emberek androidokat használnak mindennapi életeikben. Egy nap két fiatal középiskolás srác betéved egy Eve no Jikan nevű kávézóba, ahol egy alapszabály van: “Tilos a diszkrimináció az emberek és a robotok között”. Mind a hat rész ekörül a kávézóról, az ottani ember és android törzsvendégekről és azok kapcsolatai körül forog, illetve a fiúk látásmódfejlődéséről e téren.

A látvány és a zene magával ragadott, idilliek és gyönyörűek és különösen bejött a grafika barnás tónusa. Az első öt rész tökéletesen kihasználja a 15 percét, bár kevésnek tűnt, jobban örültem volna a 20-25 perces szabványnak (csak az utolsó rész 25 perces, de megvan a jó oka rá :)). Különösen hatásosak  az effektek, gyakran használtak a készítők homályosítást, gráfokat, meg más ötletes praktikákat, mindemellett pedig tele van az anime aranyosabb és humorosabb elemekkel, amik jó egyensúlyban tartják a hangulatot.
A sorozat összességében nem több, mint 115 perc, szóval pl. egy nyári hajnalon simán el lehet ütni vele az időt. Egy idilli, szórakoztató, aranyos és megható anime, profi grafikával és tele szerethető karakterekkel. Mindenkinek ajánlom🙂.

IMDb értékelés:
7.9/10
AoiAnime értékelés:
9.36/10
Szerintem:
95%

Linkek:
AoiAnime ismertető
Wikipedia (angol)

Grave of the Fireflies

•2010/12/26 • Leave a Comment

A Grave of the Fireflies egy 1988-as háborús dráma Isao Takahata rendezőtől, Akiyuki Nosaka félönéletrajzi regénye alapján, a Studio Ghibli által animálva (My Neighbour Totoro, Spirited Away…). A háború okozta testi és lelki sebekről szól egy testvérpár szemszögéből. Szívbemarkoló részekkel van tele, és az elejétől a végéig érezni lehet a drámai hangulatot. Az ember átértékeli a dolgokat amikor nézi, és nagyon mély nyomot hagy benne, nem az az egyszerű kis matiné. Apró szimbólumrendszere is van, mint pl. a szentjánosbogarak, vagy a cukorkás doboz, amik újra és újra feltűnnek a filmben és baromi hatásosak.

Érdekesség, hogy a GotF-t a My Neighbor Totoroval egy napon adták ki, de a Totoro a vidám és aranyos hangulata miatt háttérbe szorította a GotF-t (érthető). A története nem túl színes, de annál hatalmasabb a mondanivalója: egy testvérpár és Kobe a 2. világháborúban éppen bombázás alatt. Nyomasztó, drámai, néhol aranyos, és az ember máshogy fogja látni az életét a film után.

Rotten Tomatoes százalék: 91%
IMDb pont: 8.3/10
Szerintem:
90%

Saw 1-3D

•2010/10/30 • Leave a Comment

“How much blood would you shed to stay alive?”

A Saw filmsorozat 2003-ban indult és a modern évek egyik legsikeresebb horrorfilm sorozatának lett kikiáltva. Ez 7 horror-krimi film, amelyek középpontjában egy John Kramer (becenevén Jigsaw) nevű sorozatgyilkos áll (bár ő maga nem nevezi magát gyilkosnak, mert állítása szerint sose ölt meg senkit). John egy rákos beteg, és tudva, hogy a napjai meg vannak számlálva, undorodottan látja, ahogyan az emberek nem becsülik az életüket, visszaélnek egymás bizalmával, és lezüllenek mindennapjaikban. Ezért elhatározta, hogy átalakítja az értékrendjeiket, ha méltóak erre.

Itt jönnek képbe a sorozatot leginkább meghatározó elemek, a csapdák. Mindegyik “játékosnak” ki kell szabadulnia egy-egy ilyen csapdából általában rengeteg csúnya seb árán. Nekem elég sokkolóak voltak a csapdák, mert nagyon könnyen beleéltem magam, és néhol tényleg kirázott a hideg😀 Ezeken a csapdákon lehet a legbetegebbeket vitatkozni szerintem, és egyedi vonás, hogy nem egy maszkos sorozatgyilkos vagy egy laborszökevény szörnyeteg pusztítja az áldozatokat, hanem ők maguk csonkítják magukat.

A sorozat köntöse meg egy-egy krimi szál, amiben John Kramer után nyomoznak, bár nincs különös zsenialitás a nyomozókban és sokszor maguk is részeivé válnak a csapdáknak.😀 Majdnem az összes résznek a vége egy “twist-ending”, (vagyis olyan végkifejletre csavarják a történetet, amire a néző nem igazán számított volna), ez is jellemzően Fűrészes.

John Kramer karaktere hatalmas volt, nekem nagyon hatásos volt minden benne, kivéve az, hogy a csapdái túl tökéletesek voltak már, bár lehet hogy a mennyiségük miatt tűntek ilyennek (még egy érv a 6 folytatás ellen).
A csapdák helyszínei, a csapdák maguk, és az elhagyatott, rozsdás és undorító környezet szerintem rengeteget  adott a hangulatra.

A legtöbben azt mondják, hogy a film első két része még jó, de onnantól kezdve lefelé ível a színvonal. Tényleg az első kettő a legjobb, a harmadik az még talán belefér (valamennyire pontot rakott volna a sorozat végére), de a 4 és az 5 szerintem  nélkülözhető. A 6 még talán visszatereli a sorozatot a normálisba, a 3D pedig elég méltatlan befejezése a sorozatnak. Nem tudom miért kellett ennyi bőrt lehúzni (😀 ) a sorozatról, remélem csak egy gyenge ötlet nem pedig az anyagi javak miatt.

Szumma: Vitatémának jó a Saw sorozat, meg öncsonkítós horrorsorozatnak, vannak frankó egyedi jellemzői, de tényleg abba kellett volna hagyniuk három rész után.

IMDb pontok: 7.7 – 6.7 – 6.3 – 6.0 – 5.7 – 6.2 – 7.1
Szerintem: 80% – 85% – 75% – 65% – 60% – 75% – 70%

Linkek:
Hivatalos oldal
Wikipedia – Saw Franchise (angol)

Youtube – Charlie Clouser – Don’t Forget the Rules

Milestone 05

•2010/10/25 • Leave a Comment

Infer – The Day After the Fall
Aes Dana – Seaweeds Corporate
Pendulum feat. In Flames – Self vs. Self
Sonata Arctica – Reckoning Day, Reckoning Night
WARDRUNA

Milestone 04

•2010/09/22 • Leave a Comment

Aes Dana – Journey Back
Sirius Isness – Out of Reality
Rammstein – Benzin
Slayer – Disciple
Dying Fetus – We Are Your Enemy
Max Payne 2 Theme

English at its Best

•2010/09/08 • Leave a Comment